A Gyűrű Szövetsége összeállt, s útjukat Rohan földjei felé vették, hol-még nem sejtik, de-új társra lelnek a harcos hercegnő, Ariana személyében. Frodó és Samu eközben Mordor felé vette az irányt, hogy küldetésüket beteljesítve szembe szálljanak a fekete árnyak urával, Szauronnal...
1.Fejezet: Rohan Földjén
-Még két mérföld, s megpillantjuk Theoden városát.-Fogta vissza a lovát Gandalf.-Üdv Rohan földjén...
-Kopár...-Szólaltam meg.-Orkok szaga belengi a földet...-Sóhajtottam.-Közeleg a háború...Minden jel erre utal.
-Az Istenek adják, hogy ne legyen igazad, barátom...-Rázta meg a fejét Aragorn, majd megsarkallta a lovát, s ismét elindultunk...
Alig egy óra múltán megpillantottuk a várost, s a fölébe magasló csarnokot, miben Theoden, a Rohírok királya lakik...
Belovagoltunk a városba...
-Állj! Ki az, ki belovagol Rohan Városába?!-Állított meg minket a második kapunál egy őr.
-Mondd neved, s én is mondom enyémet!-Harsant fel mögöttem Gimli.
-Gimli!-Szólt rá Aragorn.
-Mekkora szája van Törp' Uram!-Pillantott rá a kapuőr.
-Ő itt Aragorn, Legolas, Gimli. Én pedig Gandalf vagyok.-Mondta a mágus, mire a kapuőr, mintha felébred volna...
-Aragorn?! Gandalf?!-Nyíltak tágra mélykék szemei.-Elnézéseteket kérem...-Állt arrébb, hogy be tudjunk menni.
A csarnok előtt megálltunk, s a várakozó lovászfiúk kezébe adtuk a szárakat...
-Megállj!-Szólított le minket ismét egy ajtóőr.-Ide a fegyverekkel.Ez Kígyónyelvű Grima parancsa, ki Rohan helytartója...
Aragorn, Gimli, Gandalf és én oda adtuk a kardokat, tőröket, s íjakat, nyilakat, amik nálunk voltak. Az őr Gandalf botja után nyúlt...
-A botodat...-Mondta.
-Megfosztanál egy öregembert támaszától?!-Kérdezte az öreg. Aragorn-nal össze néztünk, majd vissza vettük szigorú álarcunkat.
-Na jó...A bot maradhat...-Bólintott.
Így bementünk a csarnokba, melynek végében egy kő trónon foglalt helyet Theoden, Rohan elvénült királya.
S mellőle felállt egy undorító ember szerű lény...Haja fekete, szeme kék. Orkok szagánál is bűzösebb volt a szag, mit Ő árasztott...
-Üdv néktek Rohan csarnokában! Grima vagyok, Rohan helytartója.-Mondta, majd a király füléhez hajolt...-Uram!A Szürke Gandalf jár itt csarnokodban...A vészmadár...-Sziszegte...
-Mondd, Kígyónyelv!-Lépett előre Gandalf, majd elővette a botját, mit háta mögött őrzött...
-A bot! Nem megmondtam, hogy vegyétek el azt is?!-Kérdezte kétségbeesve, mire a katonák megindultak felénk. Volt nálunk fegyver...Az öklünk...
Verekedés kezdődött a csarnokban, Kígyónyelv elbújt, Gandalf pedig Theoden elé lépett...
-Szauron! Távozz e testből!-Emelte fel hangját Gandalf, majd botjának végéből vakító fény szűrődött ki...
Theoden király trónjának háttámlájához préselődött, s földöntúli hangon szólalt meg...
-Távozz, Te Szürke Bolond!-Kiáltotta dühösen.
Gandalf, számomra ismeretlen nyelven mormolt valamit...Mire egy fiatal nő jött be a csarnokba.
Hosszú szőke haja a hátát verte, tengerkék szemei elkerekedtek a félelemtől.
-Uram!!!-Kiáltotta gyönyörű hangján.Olyan hangja volt, akár az acélcsengésnek...Félelmetes, mégis gyönyörű...
-Várj...-Ragadtam meg a karját, mikor mellette sietett el, hogy segítsen az urán...-Nem lesz baj...Csak segítenek neki...-Súgtam oda a leánynak.
-Mit tesztek vele?!?!-Kérdezte kétségbeesetten feszengve.
-Mondom...Segítünk.-Feleltem.-Theoden Királyt megszállta Szauron. Így Ő irányítja.
Aztán minden megállt...Gandalf hátrébb lépett, én meg elengedtem a lányt, aki a királyhoz rohant, s megfogta, mikor előre akart bukni...
A lány vissza nyomta a trónba a királyt, s ekkor csoda történt...Theoden hosszú ősz haja rövidülni és sötétedni kezdett. S szakálla sem verte már a térdét, hanem rövid lett...Haja fényes szőke, szemei kékek.
Tartása olyan lett, mint egy erős szálfa, s büszke, igazi királyra hasonlított mindjárt...
-Uram...-Szólítgatta a lány a királyt.
-Ariana...-Mosolyodott el a férfi.-Aria!!!-Ölelte magához a síró nőt, Theoden...
Majd felállt...
-Gandalf...-Pillantott a mágusra.-Én...Köszönettel tartozom neked...-Biccentett.Majd, mintha valami eszébe jutott volna.-Hol van a fiam, s Éomer?!-Kérdezte.
-Uram...-Nyelt nagyot Ariana.-A fiad...Erometh...Meghalt...-Mondta.
-A fiam...-Suttogta Theoden megtörten.-Hol?!
-Orkok tették...Orv támadás volt...Szauron emberei...-A Szauron névre a király felállt, s Kígyónyelvre nézett...
-Majdnem elérted, hogy négykézláb másszak, mint az állat!-Dörrent rá.Kígyónyelv kifelé sietett, s a csarnokból levezető lépcsőn hátrált lefelé ura haragja elől...
S mikor Theoden lesújtani készült Aragorn megragadta a karját...
-Ne tedd, uram! Már épp elég vér folyt miatta...-Mondta.
-Takarodj Rohan földjeiről! Nem akarlak soha többé földjeimen látni!Száműzetésbe kényszerültél...Takarodj!!!-Kiáltotta a király, mire Kígyónyelv felpattant, felült lova hátára, s elvágtatott...
A király, Gandalf és Aragorn hátra mentek a Királyok Temetőjébe, Gimli, Ariana és én pedig vissza mentünk a csarnokba.
-Theoden Király lánya vagy?-Kérdeztem Ariana-tól ,mikor leültetett minket a padhoz, hogy együnk.
-Nem.-Felelte.-Az unokahúga vagyok. Ő az egyetlen élő rokonom...A bátyámon, Éomer-en kívül...Már persze, ha Ő él-e még egyáltalán...-Sóhajtott gondterhelten, majd fejét megrázva letette a vajat az asztalra.
-Éomer?!Két napja...Mikor még Fangorn földjén voltunk...Találkoztunk vele, s seregével. Északnak tartottak. Él és virul.-Mondtam.
-Jaj, Istenem! De örülök!-Mosolyodott el.-Köszönöm...
-Legolas...-Feleltem.-Völgyzugolyból.
-Köszönöm, Legolas...-Biccentett.
-Én pedig Glóin fia, Gimli vagyok!-Harsant fel mellőlem a törp.
Ariana elmosolyodott.-Üdv néked is Rohan földjén, Glóin fia, Gimli!-Mondta kedvesen.-Egyetek...Aztán a szobalányoknak szólok, s megmutatják nektek szobáitokat...
-Köszönjük.-Bólintottam, az úrnő kiment, mi pedig enni kezdtünk...
(Ariana Szemszöge)
Mikor kimentem a bástyára épp a királyi temetőbe láttam...Jó uram, a mágus és a lovag ott álltak Erometh sírjánál. Theoden valamit a kezében tartott, majd a sírra ejtette, s elindultak vissza, a csarnok felé...
-Leányom...-Lépett mellém Theoden.-Bátyád, Éomer...Hol van?!
-Hát nem mondták még?-Pillantottam a mágusra, s a lovagra.
-Nem...Mit kellett volna mondaniuk?-Kérdezte az uram, majd megmarkolta a kő oszlopot, ami mellettünk állt, s ami a terasz tetejét támasztotta.
-Kígyónyelv...Száműzte Éomer-t, s lovasait, kik hűek hozzá Rohan földjeiről...-Mondtam.-Legolas úrfi azt mondta, hogy két napja találkoztak velük Fangorn-ban.-Pillantottam a hátul álló mágusra.
-Nem elég, hogy a fiamat is el kellett veszítenem...Még azt is, kit fiamként szerettem...S most itt e fránya, gyötrő homály is...A Világunk sötétbe fordult. Egy új kor jő...S nem biztos, hogy azt a kort...Mi megéljük...-Szemei Délkeletet, Mordor-t pásztázták...
-Ne szólj ily szavakat, Atyám...Sötét szavak ezek...Sötét időben, de...Most reménykednünk kell.Hisz...A remény hal meg utoljára...-Tettem vállára a kezemet.
-Te is tudod, Theoden Király...Hogy csak fel kell bőgetni kürtjeidet, s a rohír lovasok visszatérnek. Fiaddal élükön.-Szólalt meg a mágus.
-Gandalf...Barátom...Te is tudod, hogy Éomer, s serege már messze járnak.-Rázta meg fejét a királyom.
Szóval Gandalf-nak hívják...Rendben...
-Jöjjetek...-Mondtam inkább.-Egyetek, s pihenjetek.-Indultam befelé.
Fejemben csak a király szavai visszhangzottak: "A Világunk sötétbe fordult. Egy új kor jő...S nem biztos, hogy azt a kort...Mi megéljük..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése