2.Fejezet: Tények, s tévhitek

(Ariana Szemszöge)

-S meddig óhajtotok házamban maradni?-Kérdezte Theoden Király a vacsoránál.-Szívesen látlak Titeket itt, Rohan földjén...

-Köszönjük kedvességed Uram, de az igazság szerint Mi csak átutazóban vagyunk itt...Gondorba tartunk csatára...Jó lovasokat, s harcosokat keresünk, akik segítenének nekünk, hisz a szükség nagyúr, időnk pedig kevés...-Szólalt meg Gandalf.

-Szóval...Harcosokat kerestek?-Csillant fel a szemem. Jó uram jól tudta mennyit jelent számomra a csata, a lovaglás, s a kardforgatás...

-Aria...-Szólt rám a Király.

-Igen, harcosokat, legényeket keresünk.-Nyomatékosította utolsó szavát a lovag, kinek, mint kiderült Aragorn a neve.

-A csatákba nők nem valók...-Mondta Gimli.

-Törp' Uram...Higgye el, lehet, hogy jobban forgatom a kardot, mint te nyelvedet. Csak a csatába kard, s pajzs kell. Nem a nyelvforgatás tudománya.-Vágtam vissza. Majd felpattantam és kimentem.
Ismét a bástyára mentem, hogy lenyugodjak...
Elegem volt abból, hogy az emberek első pillantásról döntenek.Hogy attól, hogy nő vagyok, hátrányosnak tartanak.Pedig...Jobban tudom forgatni a kardot, mint hinnék!
Ekkor az égen egy hullócsillag suhant át...
-Hullócsillag...-Suttogtam.-Segíts nekem!Azt kívánom, bárcsak csatlakozhatnék Legolasékhoz...-Majd becsuktam a szemem és csak álltam...
Északi szél ütötte meg arcomat...Erre kinyitottam a szemem...
-Északi szél fúj...-Szólalt meg mögöttem egy lágy, dallamos hang.-A tisztulás szele...
-Tünde létedre tudsz ennyit?-Kérdeztem halkan.
-Igen...-Lépett mellém.-Szeretem a természetet, az állatokat...És értek is hozzá.
-És...A lovakkal hogy állsz?-Kérdeztem.
-Remekül.-Mosolyodott el.
-Van az istállóban egy ló, Windfola.Remek ló lenne, csak kezelhetetlen.Atyám már elpusztításában gondolkozik, hiszen...Nem tudják megnyugtatni, s nem tűri meg lovasát. Legyen az bárki.-Mondtam, miközben magam elé révedtem.
-Lehet, hogy tudnék neki segíteni.-Mondta.-Gyere, nézzük meg...
-Rendben.-Bólintottam, majd elindultunk az istállók felé.
Beléptünk a mellékistállók egyikébe, s az ismerős szag máris az orromba hatolt.A lovak isteni szaga.
-Hátul van.-Mondtam, majd megindultunk hátra...
De a hely üresen állt...
Megállítottam egy lovászfiút, aki mellettünk haladt el.
-Mondd csak, Windfola hol van?!-Kérdeztem.
-A legelőn...Már ki kellett szerencsétlen lónak takarítani az állását...-Mondta.-Öten alig bírták kivinni...
-Rendben...-Bólintottam, majd a fiú útjára ment.
Elindultunk ki a legelő felé...
A legelőn csak egy ló volt. Magányosan állt egy fa árnyékában, s ránk pillantott. Ezüst szőre meg-megcsillant a nap utolsó sugaraiban.

-Ő lenne az...-Mondtam.-Windfola!!!-Szóltam oda a paripának kedvesen, mire elkezdett lassan, tétován felénk jönni.
-Gyönyörű ló...-Bólintott elismerően.
-Igen...Ő lett volna az én lovam, csak...Nem tudtam megülni.-Sóhajtottam.-Pedig...Nagyon vágyom rá.
-Segítek, s holnap már rajta jöhetsz velünk.-Mosolyodott el.
-Mi?!-Fordultam felé.-Azt mondtad...Hogy...Veletek tarthatok?-Kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Igen, azt.-Nevetett fel.-Apád elengedett...De vigyáznom kell rád.
-Köszönöm!!!-Öleltem meg, vagyis, jobban mondva a nyakába ugrottam.
Bementünk a karámba, Windfola-hoz, aki megállt tőlünk három méternyire.
-Maradj itt...-Mondta.Majd előrébb lépett.
Tünde nyelven kezdett el beszélni, s ami meglepő Windfola lenyugodott, s engedte, hogy Legolas megsimogassa.
Csodálva néztem a férfi minden mozdulatát, hogy hogy bánik a lóval, ahogy beszél vele...Kedves és barátságos...Megérti az állatot...
-Gyere...-Nyújtotta felém a kezét én meg tétován mentem feléjük, majd Legolas megragadta a kezem és a lóhoz húzott.-Nem bánt...Teljesen megnyugodott...-Mosolyodott el.-Csak meg kell érteni őket...Felülhetsz rá...Kiváló csataméned lett.-Mondta, majd hátrébb lépett.
Én meg nagy levegőt véve felszökkentem Windfola hátára...Aki nyugodtan tűrte mindezt.Sőt! Még az utasításaimnak is engedelmeskedett.
***
-És...Mikor indulunk holnap?-Kérdeztem, mikor már visszafelé sétáltunk a várba.
-Reggel, a nyolcadik órában már lovon leszünk, s vágtatunk kifele innen...-Mondta.
-Remek...-Bólintottam.
Már sötét volt, de nagyon jól éreztük magunkat...
Egyenest a szobáinkba mentünk...
Levettem a ruhámat, átvettem a hálóngem, majd kikészítettem a páncélomat és mindent ami kell.Aztán mentem aludni...

1.Fejezet: Rohan Földjén

Előzmények:
A Gyűrű Szövetsége összeállt, s útjukat Rohan földjei felé vették, hol-még nem sejtik, de-új társra lelnek a harcos hercegnő, Ariana személyében. Frodó és Samu eközben Mordor felé vette az irányt, hogy küldetésüket beteljesítve szembe szálljanak a fekete árnyak urával, Szauronnal...

1.Fejezet: Rohan Földjén

(Legolas Szemszöge)

-Még két mérföld, s megpillantjuk Theoden városát.-Fogta vissza a lovát Gandalf.-Üdv Rohan földjén...
-Kopár...-Szólaltam meg.-Orkok szaga belengi a földet...-Sóhajtottam.-Közeleg a háború...Minden jel erre utal.
-Az Istenek adják, hogy ne legyen igazad, barátom...-Rázta meg a fejét Aragorn, majd megsarkallta a lovát, s ismét elindultunk...
Alig egy óra múltán megpillantottuk a várost, s a fölébe magasló csarnokot, miben Theoden, a Rohírok királya lakik...
Belovagoltunk a városba...
-Állj! Ki az, ki belovagol Rohan Városába?!-Állított meg minket a második kapunál egy őr.
-Mondd neved, s én is mondom enyémet!-Harsant fel mögöttem Gimli.
-Gimli!-Szólt rá Aragorn.
-Mekkora szája van Törp' Uram!-Pillantott rá a kapuőr.
-Ő itt Aragorn, Legolas, Gimli. Én pedig Gandalf vagyok.-Mondta a mágus, mire a kapuőr, mintha felébred volna...
-Aragorn?! Gandalf?!-Nyíltak tágra mélykék szemei.-Elnézéseteket kérem...-Állt arrébb, hogy be tudjunk menni.
A csarnok előtt megálltunk, s a várakozó lovászfiúk kezébe adtuk a szárakat...
-Megállj!-Szólított le minket ismét egy ajtóőr.-Ide a fegyverekkel.Ez Kígyónyelvű Grima parancsa, ki Rohan helytartója...
Aragorn, Gimli, Gandalf és én oda adtuk a kardokat, tőröket, s íjakat, nyilakat, amik nálunk voltak. Az őr Gandalf botja után nyúlt...
-A botodat...-Mondta.
-Megfosztanál egy öregembert támaszától?!-Kérdezte az öreg. Aragorn-nal össze néztünk, majd vissza vettük szigorú álarcunkat.
-Na jó...A bot maradhat...-Bólintott.
Így bementünk a csarnokba, melynek végében egy kő trónon foglalt helyet Theoden, Rohan elvénült királya.
S mellőle felállt egy undorító ember szerű lény...Haja fekete, szeme kék. Orkok szagánál is bűzösebb volt a szag, mit Ő árasztott...
-Üdv néktek Rohan csarnokában! Grima vagyok, Rohan helytartója.-Mondta, majd a király füléhez hajolt...-Uram!A Szürke Gandalf jár itt csarnokodban...A vészmadár...-Sziszegte...
-Mondd, Kígyónyelv!-Lépett előre Gandalf, majd elővette a botját, mit háta mögött őrzött...
-A bot! Nem megmondtam, hogy vegyétek el azt is?!-Kérdezte kétségbeesve, mire a katonák megindultak felénk. Volt nálunk fegyver...Az öklünk...
Verekedés kezdődött a csarnokban, Kígyónyelv elbújt, Gandalf pedig Theoden elé lépett...
-Szauron! Távozz e testből!-Emelte fel hangját Gandalf, majd botjának végéből vakító fény szűrődött ki...
Theoden király trónjának háttámlájához préselődött, s földöntúli hangon szólalt meg...
-Távozz, Te Szürke Bolond!-Kiáltotta dühösen.
Gandalf, számomra ismeretlen nyelven mormolt valamit...Mire egy fiatal nő jött be a csarnokba.
Hosszú szőke haja a hátát verte, tengerkék szemei elkerekedtek a félelemtől.
-Uram!!!-Kiáltotta gyönyörű hangján.Olyan hangja volt, akár az acélcsengésnek...Félelmetes, mégis gyönyörű...
-Várj...-Ragadtam meg a karját, mikor mellette sietett el, hogy segítsen az urán...-Nem lesz baj...Csak segítenek neki...-Súgtam oda a leánynak.
-Mit tesztek vele?!?!-Kérdezte kétségbeesetten feszengve.
-Mondom...Segítünk.-Feleltem.-Theoden Királyt megszállta Szauron. Így Ő irányítja.
Aztán minden megállt...Gandalf hátrébb lépett, én meg elengedtem a lányt, aki a királyhoz rohant, s megfogta, mikor előre akart bukni...
A lány vissza nyomta a trónba a királyt, s ekkor csoda történt...Theoden hosszú ősz haja rövidülni és sötétedni kezdett. S szakálla sem verte már a térdét, hanem rövid lett...Haja fényes szőke, szemei kékek.
Tartása olyan lett, mint egy erős szálfa, s büszke, igazi királyra hasonlított mindjárt...
-Uram...-Szólítgatta a lány a királyt.
-Ariana...-Mosolyodott el a férfi.-Aria!!!-Ölelte magához a síró nőt, Theoden...
Majd felállt...
-Gandalf...-Pillantott a mágusra.-Én...Köszönettel tartozom neked...-Biccentett.Majd, mintha valami eszébe jutott volna.-Hol van a fiam, s Éomer?!-Kérdezte.
-Uram...-Nyelt nagyot Ariana.-A fiad...Erometh...Meghalt...-Mondta.
-A fiam...-Suttogta Theoden megtörten.-Hol?!
-Orkok tették...Orv támadás volt...Szauron emberei...-A Szauron névre a király felállt, s Kígyónyelvre nézett...
-Majdnem elérted, hogy négykézláb másszak, mint az állat!-Dörrent rá.Kígyónyelv kifelé sietett, s a csarnokból levezető lépcsőn hátrált lefelé ura haragja elől...
S mikor Theoden lesújtani készült Aragorn megragadta a karját...
-Ne tedd, uram! Már épp elég vér folyt miatta...-Mondta.
-Takarodj Rohan földjeiről! Nem akarlak soha többé földjeimen látni!Száműzetésbe kényszerültél...Takarodj!!!-Kiáltotta a király, mire Kígyónyelv felpattant, felült lova hátára, s elvágtatott...
A király, Gandalf és Aragorn hátra mentek a Királyok Temetőjébe, Gimli, Ariana és én pedig vissza mentünk a csarnokba.
-Theoden Király lánya vagy?-Kérdeztem Ariana-tól ,mikor leültetett minket a padhoz, hogy együnk.
-Nem.-Felelte.-Az unokahúga vagyok. Ő az egyetlen élő rokonom...A bátyámon, Éomer-en kívül...Már persze, ha Ő él-e még egyáltalán...-Sóhajtott gondterhelten, majd fejét megrázva letette a vajat az asztalra.
-Éomer?!Két napja...Mikor még Fangorn földjén voltunk...Találkoztunk vele, s seregével. Északnak tartottak. Él és virul.-Mondtam.
-Jaj, Istenem! De örülök!-Mosolyodott el.-Köszönöm...
-Legolas...-Feleltem.-Völgyzugolyból.
-Köszönöm, Legolas...-Biccentett.
-Én pedig Glóin fia, Gimli vagyok!-Harsant fel mellőlem a törp.
Ariana elmosolyodott.-Üdv néked is Rohan földjén, Glóin fia, Gimli!-Mondta kedvesen.-Egyetek...Aztán a szobalányoknak szólok, s megmutatják nektek szobáitokat...
-Köszönjük.-Bólintottam, az úrnő kiment, mi pedig enni kezdtünk...

(Ariana Szemszöge)

Mikor kimentem a bástyára épp a királyi temetőbe láttam...Jó uram, a mágus és a lovag ott álltak Erometh sírjánál. Theoden valamit a kezében tartott, majd a sírra ejtette, s elindultak vissza, a csarnok felé...
-Leányom...-Lépett mellém Theoden.-Bátyád, Éomer...Hol van?!
-Hát nem mondták még?-Pillantottam a mágusra, s a lovagra.
-Nem...Mit kellett volna mondaniuk?-Kérdezte az uram, majd megmarkolta a kő oszlopot, ami mellettünk állt, s ami a terasz tetejét támasztotta.
-Kígyónyelv...Száműzte Éomer-t, s lovasait, kik hűek hozzá Rohan földjeiről...-Mondtam.-Legolas úrfi azt mondta, hogy két napja találkoztak velük Fangorn-ban.-Pillantottam a hátul álló mágusra.
-Nem elég, hogy a fiamat is el kellett veszítenem...Még azt is, kit fiamként szerettem...S most itt e fránya, gyötrő homály is...A Világunk sötétbe fordult. Egy új kor jő...S nem biztos, hogy azt a kort...Mi megéljük...-Szemei Délkeletet, Mordor-t pásztázták...
-Ne szólj ily szavakat, Atyám...Sötét szavak ezek...Sötét időben, de...Most reménykednünk kell.Hisz...A remény hal meg utoljára...-Tettem vállára a kezemet.
-Te is tudod, Theoden Király...Hogy csak fel kell bőgetni kürtjeidet, s a rohír lovasok visszatérnek. Fiaddal élükön.-Szólalt meg a mágus.
-Gandalf...Barátom...Te is tudod, hogy Éomer, s serege már messze járnak.-Rázta meg fejét a királyom.
Szóval Gandalf-nak hívják...Rendben...
-Jöjjetek...-Mondtam inkább.-Egyetek, s pihenjetek.-Indultam befelé.
Fejemben csak a király szavai visszhangzottak: "A Világunk sötétbe fordult. Egy új kor jő...S nem biztos, hogy azt a kort...Mi megéljük..."

Előszó

A történet A Gyűrűk Ura történet más feldolgozása, miben új szereplők is bejönnek. Köztük főként Ariana, az egyik új főszereplő.
A Gyűrű-t továbbra is Frodó és Samu viszi Mordorba, az új főszereplő, Ariana Aragorn-Legolas-Gimli-Gandalf-Trufa-Pippin csapathoz társul.


Jó Olvasást!
Üdv, Az Író!




"Három gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,

Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,

Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,

Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,

Mordor éjfekete földjén, sűrűárnyak mezején.

Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen.

Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,

Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején."